A Szatmár-Szabolcs-Bereg megyei közgyűlés határozata szerint megkezdődött a Szatmár-Beregi síkon lévő tájvédelmi körzet nemzeti parkká való szervezése. A páratlan természeti értékekkel rendelkező, jövőbeni nemzeti park a tervek szerint átnyúlik majd határainkon. Ez a vidék őrizte meg leginkább az Alföldre egykor jellemző erdős-lápos arculatot.

Kelet-Magyarország széles körben, méltatlanul kevésbé ismert részének számít a Szatmár-Beregi síkság. Pedig mind természeti, mind kulturális tekintetben semmivel nem marad el az ország többi részétől. A Népszabadság információi szerint a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei közgyűlés megkezdte a jelenleg tájvédelmi körzetként működő terület nemzeti parkká szervezését. Az emberi beavatkozás ellenére ez a táj őrzi leginkább az Alföld eredeti erdős-lápos jellegét, errefelé ma is tetten érhető a természet és az ember harmóniája. A jelenlegi tájvédelmi körzet a maga 23 ezer hektáros kiterjedésével hazánk egyik legnagyobb természetvédelmi oltalom alatt álló területe. Élővilágának legmeghatározottabb alkotóeleme a természetes állapotú erdő, amely sok hegyvidéki fajnak ad otthont.

A vidék nyugaton a Nyírséggel érintkezik, északon a Tiszáig terjed, keleten pedig az ukrán és a román határon átnyúlik az említett országok területére. A síkság elnevezés teljes mértékben takarja a terület jellegét. A Szatmári-síkság legmagasabb és legalacsonyabb pontja között mindössze 15 méter a szintkülönbség. Itt alakult ki a hatalmas kiterjedésű Ecsedi-láp, amelyet 1895-ben kezdtek lecsapolni, ám a mai napig sem sikerült teljesen eltüntetni. Egyébként ez a környék Magyarország talaj- és folyóvizekkel legjobban behálózott területe.

Az egységes, évszázadok óta szinte érintetlen kultúrája igen sok archaikus vonást őriz. Az egymáshoz közel lévő apró falvak népi építészetét és a táj természeti értékeit szerencsére nem tette végleg tönkre az emberi terjeszkedés.

A jelenlegi tájvédelmi körzet, illetve remélhetőleg a jövőbeni nemzeti park természeti kincsei pártalanul gazdagnak tekinthetők. A Lónyai-, Ricsei-, Bockerek é a Kőriserdő tőzikés, szagosmügés keményfaligetei, a Nyírestó és a Bábatava a jégkorszakból maradtak fenn. Az erdők nevezetessége a ritka kockásliliom, a hóvirág, a tőzike, a szellőrózsák és a galambvirág. A nagyvadak mellett, szép számmal élnek errefelé olyan hüllőritkaságok, mint a magyar gyík, a keresztes vipera, az elevenszülő gyík és a vízisikló. Az elevenen szülő keresztes viperáról annyit érdemes megjegyezni, hogy csak akkor támad, ha rátaposnak, és már nem tud elmenekülni, ezért aki ezen a vidéken jár, annak ajánlatos gumicsizmát húznia.

A hazánkban előforduló madárvilág szinte minden egyede megtalálható a Szatmár-Beregi síkon. A védett holló, akárcsak a fekete harkály a nagyobb erdőkben és a Tisza ártéri erdeiben költ. A méhészmadárnak is nevezett színpompás gyurgyalag a meredek folyópartoknál figyelhető meg. A lappantyú estefelé tűnik fel, néha kóborol erre az urali bagoly és az uhu. Látni parlagi- és réti sasokat; itt költ a törpe-, a békászó és a halász sas. A barnakánya, a vöröskánya, a hamvas rétihéja, a vándorsólyom az őszi, téli vonuláskor tűnik fel. A kékvércse, a vörösvércse, a héja és az egerészölyv a beregi erdőkben, a kiskócsag a tarpai ártéri erdőben költ. A szürke gém és vörösgém szinte mindenütt halászik, erre vonul a kanalasgém és a fekete gólya, gyakori a lúd- és kacsaféle, a vöcsök, a kékbegy, a karvalyposzáta, a nagyfűzike. Megtalálható itt a nyestkutya, a nyuszt, a menyét, a görény, a borz, a vidra, a csíkos egér, az erdei-, a mogyorós- és a kertipele, a denevér, az erdei- és a vízicickány. Ezek mind védett fajok. Gazdag és változatos a beregi rovarvilág is, a nagy tölgyesekben a havasi cincér (hegyvidéki faj), a nagy hőscincér, és a hatalmas orrszarvú bogár futkároznak.

A fent leírtakból kitűnik, hogy a térség minden kritériummal rendelkezik, amely egy nemzeti parktól elvárható. A tervek szerint a nemzeti park határokon átnyúló lenne, amelyről már folynak a tárgyalások a szomszédos államokkal. Fontos szempont a védett területek környékén élők megélhetése, ezért a földterület tulajdonosokkal megkezdett egyeztetések szerint, aki hajlandó áttérni a legeltetéses állattenyésztésre az támogatában részesül. Ez a fajta gyephasznosítás elősegíti a ritka növény- és állatvilág eredeti állapotban való fennmaradását.